"Hát elkezdődik!" – mondta Theoden király de szerintem sincs ennél találóbb első bejegyzés kezdés.
Itt vagyok, ide s tova két hete s egyre csak ígérgetem ezt a blogot, hát most megkapjátok az arcotokba a mindennapi bejegyzést. Rájöttem, hogy a nagy probléma a kezdéssel azért volt mert annyi minden történt velem a napokba hogy mire végig gondoltam hogy mit is írnék le belőle J addigra rég a kedvem szegte eme „action” szóval most spontán leszek semmi görcs semmi kötelezettség és csak írok. Mondjuk az ide utam. Hmmm….
Vizsgaidőszak után mikor oda jutottam, hogy elkezdtem gondolkodni a kiutazásról több variáció is volt – persze repülni akartam – de végül be kellett látnom hogy teljesen felesleges mivel csak Dortmundi illetve Londoni átszállással tudnék megérkezni Wroclawba. A buszba nem bízok túl hosszú út túl sok rizikó – mikor Londonba mentem, busszal tettem és laza 4,5 órás késéssel érkeztünk meg, ugyan hála Istennek baleset nem történt de – és itt jön a jó tanács: ha a francia autópályán lerobbansz a sárga angyal 750 euróba fog fájni, szóval – lerobbantunk és hát, ahogy itt is terjesztem az igét a problémás helyzetek: NOT SO ZSÍR
/Zsír: kiderült, hogy az orosz és a rokon nyelvek (lásd: Wikipédia volt szovjet tagköztársaságok) mindegyikében hasonló a jelentés csak hát nálunk a szleng is használja./
Magyarán megmondva maradt a vonat. D.u. 3kor indultam Budapestre. Sivár unalmas utamat, Gombos Katalin EU jogos könyve, mint hűsítő légkondicionáló Dubajba, tette elviselhetővé. Keletibe érkeztem, keletiből indultam a különbség csak 1,5 óra volt, amit a keletivel szemközti török étterembe – nem igazán volt az - tengettem baklavát falva. Indulás előtt fél órával ott voltam a peronon, mint az első randis fiú, aki jóval előbb ott a találkahelyen nem sejtvén, hogy a nő legalább 15 percet fog késni – s nekem is legalább ennyi időbe telt mire a szerelvényen megtaláltam a helyem. Három irányba ment a vonat. München, Prága és Katowice. Végül is sikerült megtalálnom a helyem. A kocsimnak volt felügyelője, ami kicsit megnyugtatott, mert csak rosszakat hallottam az éjszakai vonatozásról. /hogy miket? Pl. hogy 1-1 állomás között utazók előszeretettel lopnak a kicsit távolabbi úti célok felé igyekvő utasoktól – sőt állítólag – beszélik, hogy külön erre a célra szakosodott emberkék is rendszerint az éjszakai vonatokat használják eme tevékenységük kifejtésére/ Nekem többek között ezért is direkt erre a célra előkészített kábeleim voltak, hogy majd jól bezárom vele az ajtót és akkor királyság meg Kánaán lesz Katowicéig. Tévedtem. Olyan idióta ajtószerkezete volt a fülkének és annyira nem akarok elveszni utazásom eme részébe hogy tovább is lépek. 20:05 helyett 20:40 kor indultunk – had ne mondjam, hogy lelki szemeim előtt már láttam amint beérünk Katowicébe és a Wroclawba tartó vonatom az orrom előtt megy el, de most még nem tartunk ott. Fél egyik bírtam majd 20 perces bioszundikkal még négyszer ébren tartottam magam végül megadtam magam az álommanónak és csak Katowicébe ébredtem fel.
Átszállás sima volt. Még egy jó hajnali mekizés is belefért – hát hogyne fért volna bele, hiszen a csomagmegőrző mellett sorba: Meki Börgi és KFC. - no komment. Sodort cigi egyenlőre csak épületen kívül és kávé az a tipikus mekis fajta aminek csak a színéből következtetsz hogy kawa - ahogy a lengyelek mondják - és bízol a bele lapuló koffeinbe. Wroclawig nem volt semmi cicó csak szunya a köbön. Ott már Dóri várt és segített átvergődnöm a városon meg persze a kollégiumi kötelező körökön. Persze alig vártam a zuhanyt, az otthoni elemózsia utolsó falatkáit egy asztal és egy szék társaságában, de persze ha minden ilyen egyszerű lett volna, az én mesém most befejeződne? Vagy tovább tartott volna? Holnap folytatom, ígérem – nah jó mondjuk úgy törekszem rá! Kezeket a paplan fölé éljenen a csajok! Guten 8!
